Nem, nem a próbatételekről beszélek. Nem a nagy és súlyos eseményekről, mint a gyerek születése, a költözködés, a nyaralás vagy éppen a munkanélküliség. Hanem azokról a hétköznapi próbákról, amelyeket ki kell állnia egy normális kapcsolatnak ahhoz, hogy hosszú távon is jól, mindkét fél igényeit kielégítve működjön. Hogy olyan legyen, amelyben mindketten kiteljesedve érezhetitek magatokat.
Ha szoktál süteményt sütni, akkor tudod, hogy egy fogpiszkálót a tésztába szúrva meg tudod állapítani, hogy megsült-e, vagy még félig nyers. A párkapcsolatokban is vannak olyan kérdések, amelyek “fogpiszkálóként” működhetnek. Vagyis, ha felteszitek ezeket magatoknak és őszintén válaszoltok is rájuk, akkor kiderülhet, hol vannak még hiányosságok, min lenne érdemes változtatni. Nem arról van szó, hogy vannak rossz és jó válaszok, mert minden válasz közelebb visz a teljes megértéshez. Nincsenek helyes és helytelen válaszok sem, hiszen mindenkinek mások az igényei, másutt van a tűréshatár, másra ugrik. Csak azért jó, ha tudjuk néha egy kicsit távolabbról nézni a saját helyzetünket, hiszen akkor a javítanivalókra is jobban ráláthatunk.
A hang-próba
Bármennyire is közhelyesen hangzik, megfelelő kommunikáció nélkül minden kapcsolat halálra van ítélve. Nem lehet egyszerűen ülni és bámulni a másikat éveken, évtizedeken át (még akkor sem, ha akkora közöttetek az összhang, hogy kitaláljátok a másik gondolatát is).
Képes vagy megnyílni a másiknak? Felemelni a hangodat, ha úgy hozza a helyzet? Vagy csak kiabálva tudsz vele beszélni, mert ‘egyszerűen nem hall meg máshogy’? Ha beszél a másik, végighallgatod, vagy minduntalan a szavába vágsz? Kijavítod azt, ahogy beszél? Egyáltalán, kellemesnek találod a hangját?
A mikrofon-próba
Volt már lehetőségetek arra, hogy elmenjetek együtt karaokezni, és mikrofont a kezetekbe kapva elénekelni egy dalt, ráadásul józanul? Ez egy olyan helyzet, ami sokkal többet mutat meg rólad és a közöttetek lévő viszonyról, mint gondolnád.
Váltál már nevetségessé előtte? Hogyan reagáltatok egy olyan helyzetre, amikor ki kell állnod a másik elé, és meg kell mutatni valamilyen tehetségedet? Kigúnyolt már a másik? Hogyan viseled a kritikáját? Egyáltalán szokott kritizálni, vagy teljes mértékig elfogad olyannak, amilyen vagy?
A tű-próba
A szakemberek szerint nagyon hasznos az, ha az együttlét mellett mindkét félnek vannak saját hobbijai, saját baráti köre, külön programjai. De itt is van egy határ, és bizony ez is toleranciához van kötve.
Elviseli a másik a hobbidat, legyen szó keresztszemes hímzésről, sziklamászásról, pókerről vagy porcelánfigurák gyűjtögetéséről? Netán még érdeklődik is iránta? Hőzöng azért, hogy mennyi időt töltesz vele, mennyi pénzt költesz rá, mennyi helyet foglal el a lakásból? Neki van hobbija, amit hasonló élvezettel űz, mint te a sajátodat? Van esetleg olyan, amit mindketten ugyanannyira szerettek?
A hányás-próba
Jóban-rosszban, egészségben-betegségben… szól az eskü. Egy beteg ember – még akkor is, ha csak egy egyszerű megfázásról van szó – nem szép, nem kellemes látvány, fertőz, hörög, nyüszög. De mi kell a gyógyuláshoz? A másik, az egyedüllét, vagy éppen az, hogy türelmesen törölgessék a nyálát?
Hogyan viseli, ha beteg vagy? Ápol vagy éppen két méternél közelebb nem is megy hozzád, nehogy megfertőzd? Fogja a fejed, ha hánysz? Teát csinál, levest főz, vagy csak annyit mond, szedd össze magad? Elkísér az orvoshoz? Egyáltalán, el mered mondani neki, ha valami komolyabb bajod van? Megvádolt-e már azzal, hogy szimulálsz, hisztizel?
A puding-próba
Együtt enni, együtt főzni, együtt vásárolni, együtt vezetni a háztartást, együtt intézni az ügyeket. Van, akinek nyűg; van, akinek kötelesség; és van, akinek kifejezetten élvezetet okozó tevékenység. Természetesen nem kell, hogy az legyen – viszont mindent áthárítani a másikra, csak keserűséget szül.
Beleszól a másik abba, hogy mit, mennyit, hogyan és mennyiért eszel? Hogy mit, mennyit, hogyan takarítasz? Mennyire azonos a rendről, rendetlenségről, tisztaságról, higiéniáról alkotott elképzelésetek? Mennyire értetek egyet abban, hogy kinek mi a feladata? Feltalálja magát vagy állandóan rád vár, az utasításaidra, a javaslataidra? Elfogadja azt, ha megkéred valamire? Meg is csinálja, vagy már a kérdés elhangzásakor tiltakozni kezd?
A puki-próba
Természetes, de tabu is egyben. Mindenki csinálja – keretek között. Van, aki el sem tudja képzelni, hogy a párja előtt engedjen el magát, más viszont versenyt űz belőle. Bárhogy is nézzük, a szellentés az egyik legelemibb és legemberibb cselekedet, mindenképpen a bizalom egy magas fokát jelzi. Feltéve, ha megfelelően reagálnak rá. És persze ezekben is jóval több rejlik, mint eleve gondolnánk.
Megbízol a másikban annyira, hogy a legelemibb valódat is megosztod vele? Szégyenkezel amiatt, amilyen vagy? Ha igen, akkor megpróbál megnyugtatni a másik, vagy tudomást sem vesz a rossz érzéseidről? Nevettek együtt saját magatokon? Vagy kínosan ügyeltek arra, hogy csak a legjobbat lássa a másik belőled? Vannak előtte titkaid? Fel akarod fedezni az ő titkait? Van olyan dolog, amit soha nem mondanál el neki, még akkor sem, ha a kapcsolatotok múlhat rajta?
