Ez az, ami nem enged továbbmenni, tovább- és átlépni. Ami miatt nem tudod élvezni azt, ami van. Ami miatt soha nem érzed magad sikeresnek, ami miatt nem tudod őszinte mosollyal megköszönni a bókokat. Ami miatt folyton ott bujkál benned a kétely. Vannak sejtéseid arról, hogy mi ez? A perfekcionizmus. A tökéletesség hajhászása.
Az, hogy soha nem elégszel meg azzal, ha valami 95 százalékos, mindenáron 110-et akarsz nyújtani (keresni, találni, érezni). Akár kell, akár nem.
Nagyon sokáig féltem a kudarctól. Rettegtem a visszautasítástól. Lebénított az, ha valami nincs tökéletesen kitalálva, megszervezve, rendszerbe foglalva. Rosszul éreztem magamat attól, ha nem tudok egy “tökéletes” elvet kidolgozni. Emiatt pedig nagyon sok időt töltöttem azzal, hogy kerestem a tökéletes rendszert, elméletet – közben pedig megrekedtem a semmit sem teszek lépcsőjén. Ami miatt szintén rettenetesen éreztem magamat, hiszen nagyon tenni akartam, de mégsem tudtam, vagyis újabb bukással, újabb kudarccal kellett szembenéznem.
A férjem ennek majdhogynem a teljes ellentéte. Tisztában van a saját erejével, tudásával, képességeivel – és mégis egy icipicit többet hisz magáról. És ez az apró plusz mindig tud neki olyan energiát adni, aminek köszönhetően szeleteli fel a feladatokat, darálja le a tennivalókat. Amit pedig megcsinál, azzal alapvetően elégedett. Pont annyira, hogy másnap újra meg tudjon valamit csinálni, és utána még a büszke, nyugodt estére is legyen kapacitása. Természetesen tudja, ha valamiben nem annyira erős, de ezeknek a feladatoknak is kész nekiugrani. Mert tudja, hogy pont annyi energiát fog beletenni, amennyit szükséges, és ezzel pont annyi eredményt fog elérni, amivel megelégszik.
A tökéletesség hajszolása bénító hatású. “Leragaszt” egy olyan helyzetben, amelyben egyáltalán nem akarsz benne lenni. Nem tudod kiteljesíteni magad, nem tudod megmutatni az ötleteidet. Folyton attól félsz, mit gondolnak mások, mit fognak szólni, ha hibázol (vagy ha azt hiszed, hogy hibázol). Folyton azt lesed, hol marad valami rés, amit mások észrevesznek. Egy csomó dologba nem vágsz bele, mert úgyse menne – vagy legalábbis nem úgy, ahogy te azt megálmodtad.
Akkor most egy nyílt és egyenes kérdés: és akkor mi van? Mármint ha nem úgy lesznek a dolgok, ahogy megálmodtad őket?
Iszonyatosan nagy közhely, de éppen ezért komoly igazságtartalma is van annak, hogy ‘senki nem tökéletes’. Mindenkinek megvannak a saját erősségei és gyengeségei, illetve azok a képességei, amelyek segítségével a lehető legjobbat tudja magából kihozni. Mindenkinek másutt van a maximum, de senki nem tudja elérni. A tökéletesség eszménye, mint minden az életben, folyamatosan változik, éppen ezért nem szabad leragadni egy-egy vágyálom mellett.
Jöjjön 5 tipp, hogy kikerülj a perfekcionizmus börtönéből!
1. Ami neked 95 százalék, az másnak 100. Vagy 80. Teljesen máshogy látjuk azt, hogy mi a jó, a legjobb, a tökéletes, az épp elég. A legtöbb esetben az épp elég pontosan az, amit jelent: elegendő. Senki nem fogja észrevenni, ha nem szakadsz meg, neked viszont könnyebb lesz az életed, hiszen nem hajtod túl magad és mégis a legjobb tudásod szerint végzel el valamit. És ha nagyon muszáj, akkor még mindig ott van a lehetőség a javításra, a továbbfejlődésre.
2. Ne félj kérdéseket feltenni magadnak, akár egy döntés előtt, akár az eredmény után. Elégedett vagy elégedetlen vagyok azzal, amit összehoztam? Ha igen/nem, miért? Mit lehetett volna máshogy csinálni? Mit tanultam ebből az esetből? Mit tudok legközelebb máshogy csinálni? Milyen hatással van rám a kudarc/a siker? Vagyok annyira elkeseredett vagy éppen boldog, mint amilyennek hittem magam, vagy valójában máshogy sült el a dolog?
3. Az eredmény az esetek nagy részében kevésbé fontos, mint maga az erőfeszítés, a tettek, a gyakorlás, a tanulási folyamat. Értékeld ezt saját magadban, ne pedig azt, ami a végeredmény! Természetesen lehet örülni annak, ha valami jól sikerült, sőt kötelező, de ha nem vagy elégedett az eredménnyel,
4. Bármilyen legyen is a végeredmény, biztosan van valami, amit lehet benne élvezni. Ha mást nem, akkor azt, hogy vége van.
5. Tudatosítsd magadban, hogy a legtöbb dolog, amit “tökéletesen” akarunk csinálni, sokkal összetettebb, mint az, amit mi beleteszünk. Függünk a környezetünktől, a többi embertől, az időjárástól – ha valaki mindent tökéletesen akar, akkor titkon azt szeretné, hogy ezek a külső tényezők is úgy működjenek, ahogyan azt ő szeretné. Ez pedig egyenes út az állandósuló frusztráció felé.
+1. Bízz magadban és a hozzád közel állókban. Hidd el, hogy meg tudsz valamit csinálni pontosan olyan jól, amennyire annak jónak kell lennie. Tudd magadról, hogy a befektetett energia nem veszik el, hanem “visszaforog”, méghozzá olyan módon, hogy az életed biztosan jobb lesz tőle (még akkor is, ha ezeket a pozitív hatásokat nem ismered fel azonnal). És hidd el azt, hogy a számodra legfontosabb emberek nem a hibákat fogják keresni a tetteidben, hanem örülni fognak – veled, neked.
+2. Az, hogy megelégszel az elég jó-val nem jelenti azt, hogy nem törekedhetsz a tökéletességre. Mindössze meg kell tanulni nem görcsösen akarni teljesíteni a feladatot és elengedni, még akkor is, ha úgy érezzük, valami meg nem nevezhető apróság hiányzik.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: